Immár 25. alkalommal készült el Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye és Nyíregyháza
sportévkönyve. Ezúttal is kötetbe gyűjtötték az összes fontos eseményt és eredményt a helyi
sportújságírás ismert alakjai: Bodnár Tibor és Hájer Zsigmond.
Lexikális igényességgel és pontossággal végzik munkájukat, hűen dokumentálva az elmúlt
esztendő történéseit. A könyvet lapozgatva jóleső érzéssel idézhetjük fel a vármegyénket
képviselő sportolók sikereit. A precíz archiválást és a sport szeretetét egyszerre tükrözi a
munka, amely minden sportszerető számára érdekes olvasmány.
A szerzőkkel beszélgetve kiderült, hogy az első megjelenést előkészítő munkát egy döbbenetes
esemény tette örökre emlékezetessé.

– Pontosan emlékszem, ahogy 2001. szeptember 11-én a munkából épp haza tartva felhívott
Tibor, hogy láttam, látom-e mi történt New York-i ikertornyokkal. Az egész világ
megdöbbenve figyelte akkor az eseményeket. Természetesen pár nap múlva is beszéltünk
erről, amikor már azért ültünk Tiborék lakásának nappalijában, hogy nekilássunk az első
könyv összeállításának – idézte fel a majd’ negyed évszázaddal ezelőtti pillanatokat Hájer
Zsigmond.
 

A kor lehetőségeihez igazodva még újságok, szaklapok, jegyzetek, fotók, egész évben gyűjtött
szakmai anyagok tengerében kezdődött és tartott a munka. Még nem létezett internet, de még
az SMS alapú hírküldés is viszonylag újdonságnak számított. Úgyhogy az előző évi
feljegyzések, tudósítások, megjelent és noteszban maradt anyagok összegzése, a félretett
napilapok, szaklapok tömege adta az alapot – no meg ami a fejben tartottak, s ez számít
igazán.
 

Új fejezetet nyitó internet
 

Az internetes korszak jelentősen megkönnyítette, meggyorsította a munkát, az intenzívebbé
váló híráramláson túl azzal is, hogy a sportolók, csapatok többsége saját honlappal,
napjainkban már közösségi média felülettel ad rendszeresen hírt a versenyekről,
szereplésekről, a felkészülési eseményekről. Tény, ezek jó források a statisztika
összeállításához, de az egészet átlátni, rendszerezni, nos, ahhoz kell a komoly szakmai
ismeret, tudás, tapasztalat, kapcsolatrendszer.
Alighogy megjelent a 25. kötet, már el is kezdődött a következő évi anyag gyűjtése,
archiválása. Egy ilyen könyvet ugyanis nem lehet pár nap alatt összerakni, ehhez
folyamatosan követni, figyelni kell az eseményeket, feljegyzéseket készíteni, értékelni,
gyűjteni, rendszerezni, szerkesztve tárolni.
Ez a könyv őrzi azt a jó hagyományt, hogy nem csak adatok, információk, események és
eredmények tematikus felsorolása, hanem színes kiegészítő írások, érdekes fotók teszik
érdekessé, egyedivé. A szerzők azt is megemlítették: a könyvkiadás nem egyszerű vállalkozás,
a 24 évvel ezelőttihez képest pontosan annyival kerül többe, mint minden más az életben. S
ezt mindenki össze tudja hasonlítani a maga életében, mi mennyivel drágult, kerül a
többszörösébe. Külön köszönetet mondtak a támogatóknak, akik elkötelezettek a sport
mellett, nélkülük nem kerülhetne ki a nyomdából a sportévkönyv. A sport összetett
(egészségügyi, gazdasági, össztársadalmi) jelentőségére tekintettel a vármegyei
önkormányzat is segítette a könyv elkészültét, de a szerzők megragadták a Magyar
Sportújságírók Szövetségének pályázati lehetőségét, a Nagy Béla Programot is.

Öt olimpikon a címlapon

A könyvet fellapozva újra át lehet élni a sportsikereket, hisz kiváló tükröt tartunk a
kezünkben vármegyénk sportéletéről, s immár negyed évszázados távlatban is.
– Az idő haladtával, az újabb és újabb kötetek megjelenésével már kitűztük a célt, hogy
elérjük a jubileumi 25. kiadást. Nagy öröm, hogy ez sikerült! Végig igyekeztünk megfelelni a
magunk által felállított kritériumrendszernek, hogy lexikális igényességgel legyünk pontosak,
de mellette adjunk valami pluszt, érdekeset, egyedit is – fogalmazott Bodnár Tibor. Az eltelt
25 év valóban különös összevetésekre ad alapot, például az első kötetnél Fucsovics Márton
világranglistás teniszezőnk még gyerek volt… S vannak olyan sportolóink is, akik 15-25 éve
még csúcson voltak, ma pedig inaktívak, vagy már nincsenek is közöttünk…
Különleges évek, időszakok teszik emlékezetessé az eltelt negyed évszázadot. A
szerzőpárosnak különösen kedves a 2004-es év, amikor a címlapon mind az öt olimpiai
karikába be tudtak helyezni egy-egy sportolói portrét vármegyénkből, vagyis a
megyeszékhely, illetve a vármegye öt olimpikonnal képviseltette magát az olimpiai játékokon.
A két és fél évtized alatt tanúi lehettünk nagyszerű bajnoki címeknek, örülhettünk
feljutásoknak az élvonalba, világversenyeken szerzett érmeknek vagy elért előkelő
helyezéseknek – mint ahogy 2006-ban Kovács Rita hosszútáv úszó vébé-ezüstérme is
címlapra került.
A Covid okozta világjárvány a sportéletben is törést hozott – említette a közelmúlt kihívásait
Bodnár Tibor. Érezhetően nehezebb volt a dolguk, hiszen csökkent az események, versenyek
száma, de más téren is súlyos veszteségeket szenvedett el a sport világa. 2020-ban hunyt el
Sitku Ernő, aki még a 2008-as évkönyv címlapján sikeres sportolóként szerepelt, így aztán
annak fekete keretes változatával kellett tisztelegni az emléke előtt. Valóban, sajnos sokan
nincsenek már közöttünk, akiknek a neve viszont örökre fennmarad.
 

A sportújságírók szurkolótábora
 

Bodnár Tibort és Hájer Zsigmondot mindenki olyan sportújságíróknak tartja, akik mindent
tudnak a sportstatisztikából, sorolják a dátumokat, neveket, eseményeket, eredményeket. Ez
bizony hosszú évtizedek munkájának eredménye. Néhányan úgy vélekednek, hogy nincs már
erre szükség, digitális világunkban elég csak beütni a kérdést az internetes keresőbe és jön a
válasz. Sőt: a mesterséges intelligencia korszákba érve még pötyögni sem kell a számítógépen,
laptopon vagy telefonon, hangalapú keresésre érkezik az információ.
Ám a szerzők vallják: épp most van szükség a megbízható, hiteles forrásra. Semmilyen
technika nem pótolja azt a munkát, energiát, amit a sportújságírók fektetnek be a
mindennapokba, nem éri el azt a szakszerűséget, amelyet csak a hivatását szenvedélyesen
szerető és űző ember képviselhet. Márpedig Tibor és Zsiga munkáját folyamatosan áthatja a
hiánytalan archiválás és a sport szeretete. S ebben széles szurkolótábor ál mögöttük.

Fotók: Trifonov Éva