Beszélgetés Farkas Bertalannal Kapu Tibor küldetéséről, a magyar űrkutatás jelentőségéről.

Ország-világ előtt ismert, hogy immár két magyar kutató űrhajóst is jegyez Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye: Farkas Bertalan 1980-as űrrepülését követően Kapu Tibor dolgozik e napokban a Nemzetközi Űrállomáson. Ők ketten külön is jó csapatot alkotnak. Farkas Bertalant kérdeztük az elmúlt napok eseményeiről és újabb feladatiról.  

Sok-sok millióan követtük feszült figyelemmel a Kapu Tibor startjának a pillanatait, de ezt senki más nem élhette át úgy, mint Ön. Miben volt más és miben hasonló ez a kilövés a 45 évvel ezelőttihez képest?

Egy űrhajó indításának a világűrbe korszaktól függetlenül a fizika törvényszerűségei szabják meg a feltételeket, teljesen mindegy, hogy honnan, melyik földrészről, mely országból, Amerikából vagy Kínából indítják el. Kell egy rakétarendszer, amely fölviszi a világűrbe az űrhajósokat, ez a technikai része, de az ember része sokkal bonyolultabb. Akik a helyszínen velem együtt várták és nézték a pillanatot, hogy megnyomják a gombot és kezdetét vegye a küldetés, azok közül a legtöbben még nem láttak ilyen eseményt. Én pedig csupán néhány jelenlévővel együtt abból a kivételes helyzetből figyelhettem a fejleményeket, hogy már átéltem kilövést űrhajóban ülve, jobban mondva feküdve, és ezúttal pedig külső szemlélőként követhettem és vethettem össze az eseményeket. A kevés űrhajós kollégával mi ezt teljesen másképp éltük át. Lélekben ott voltam bent, az űrhajóban, és gondolatban beszéltem Tiborral. Azt mondtam magamban: „Tibi, ne izgulj, én ugyan most nem lehetek veled, de kívülről figyellek, szurkolok neked, sok-sok szakemberrel és sok-sok millió magyarral együtt, s ha visszajössz, akkor ezt el fogom neked mesélni.” Tibort azokban a percekben nyilván nem ez foglalkoztatta, de bennem akkor az vibrált, hogy kiváló képzést, felkészítést kapott a teljes legénységgel együtt és a technikai háttér is adott a sikeres misszióhoz. Tibor nagyon nagy elszántsággal, akarattal és alázattal állt ehhez, emberileg és szakmailag is készen állt a küldetésre. S nagyon szépen üzent már az űrből, hogy milyen kivételes lehetőségként és megtiszteltetésként éli meg hazája és 15 millió magyar képviseletét. Az egész programra, a tudományos kísérletekre tökéletesen sikerült felkészülnie. Két fontos eseményen már sikeresen túl van: a starton és az összekapcsolódáson, a munka, a küldetés befejeztével pedig újabb két kritikus mozzanat lesz: a szétkapcsolási művelet és a visszatérés, de reméljük, hogy ezekkel sem lesz semmilyen probléma.

A sorozatos halasztások nem töltötték el Önt aggodalommal?

Azért nem, mert jól tudom, hogy a világűrbe indulni csak akkor lehetséges, ha a legapróbb részletet, körülményt érintően is a legszigorúbb biztonsági előírások és ellenőrzések az irányadóak. Az űr meghódítása mindig kockázatos vállalkozás volt és az is marad, de amit emberileg, technikailag meg lehet tenni, abban nincs pardon. Azt el tudom képzelni, hogy a halasztások a legénység számára némi pszichés terhelést, kihívást okozhattak, de abban is biztos vagyok, hogy ezt a kellő módon és a helyén kezelték. Ehhez adottak a személyes adottságok, elvégre nem véletlenül választották ki éppen őket erre a küldetésre. Persze soha nem jók az ilyen csúszások, de erre is felkészítették őket, tisztában kellett, hogy legyenek vele. Amikor Tiborral találkoztam a start előtt, megnyugtattam, hogy minden a biztonság érdekében történt, és a biztonság a legeslegfontosabb dolog egy ilyen nemzetközi űregyüttműködés során.

A kezdetektől segítette a kiválasztást, felkészítést, a várakozás, a karantén ideje alatt is kapcsolatban állt Tiborral, tudta őt támogatni?

A szigorú előírásokat betartva, de a start előtti időszakban, a karantén alatt is találkozhattam vele. Persze nem tudtuk megszorítani egymás kezét, csak izolációs távolságból, néhány méterről beszélhettünk, de bízom benne, hogy ez mégiscsak jelentett számára valamit.

Ebben biztosak lehetünk. A startról hazaérkezve milyen feladatok töltik ki most a napjait?

Továbbra is figyelemmel kísérem, hogy mi történik ott fent a világűrben. Annak nagyon örülök, hogy a folyamatos közvetítésből is jól láthatóan nagy lendülettel, nagy elánnal vágott bele a munkába, a feladatai elvégzésébe, a munkabírása pedig hibátlan. Ez nagyon fontos, hiszen a magyar kísérleteket neki kell magyar emberként végrehajtania, s bár egy-két dologban számíthat a társai segítségére, de ezek magyar tudományos programok. A csapatmunka mellett is neki kell megbirkóznia a személy szerint is reá szabott feladatokkal.

Ebben a fontos időszakban tud-e pihenni, nyaralni egy kicsit? Tudjuk, hogy rendszeresen hazalátogat Gyulaházára. Várhatjuk most is?

Most valóban sűrű hetek, hónapok közepette telnek a napjaim, de mindenféleképpen készülök, megyek haza. Az otthon illata még mindig ott vár, a régi barátokkal, ismerősökkel együtt, de ilyenkor dolgozunk, tervezünk is egy kicsit, a Gyulaházán berendezett repüléstörténeti és űrhajózási kiállítást igyekszünk gyarapítani. Az űrrepülésem alatt viselt szkafanderem másolata, az űrhajózással és repüléstörténettel kapcsolatos eszközök, fotók, feljegyzések és makettek mellett egy nagy álmot szövögetünk: szeretnénk ide hozni azt a leszállóegységet, amelyben Valerij Kubaszovval visszatértünk a Földre. Számomra az lenne a legcsodálatosabb, ha ez az egység a gyulaházi gyűjtemény és kiállítás részévé válna.

Sokan szurkolunk ezért, de azt kevesen tudják, hogy Farkas Bertalan a Magyar Űrtevékenységet Támogató Egyesület alapítója és elnöke is. Vajon új lendületet nyerhet ez a civil szervezet az űrmissziónak köszönhetően?

Meggyőződésem szerint igen. A köztudatban valóban kevésbé ismert, de remélhetőleg most jobban tudatosul, hogy Magyarországon már több évtizede jelentős űrprogramok, kutatások és fejlesztések folytak. Amikor elfogadták a Magyarország Űrstratégiáját, annak jövőképe szerint hazánknak a globális űrszektor aktív szereplőjévé kell válnia, egyes fejlesztési területeken pedig regionális vezető szerepet kell betöltenie. Ennek gazdasági hátteréről tudni kell, hogy az űrszektor folyamatosan bővül, az űripar 2030-ra eléri az ezermilliárdos nagyságrendet. E tervek mentén a magyar űrkutatás és űrhajózás támogatását tűzte ki céljául a Magyar Űrtevékenységet Támogató Egyesület, amely 2021. szeptemberében alakult. A célja a magyar űrkutatás és űrhajózás támogatása, ennek érdekében folyamatosan részt vesz az e területen megvalósítandó projektek kidolgozásában, esetleges finanszírozásában, felkutatja az ehhez szükséges forrásokat, pályázatokat és egyéb támogatási formákat. Örömmel vállaltam ebben szerepet, hiszen a világűrhöz és kutatáshoz erősen kötődve a nemzetközi űregyüttműködésben kiépített kapcsolatokat is kamatoztathatom. Pilótás hasonlattal: olyan lendületet szeretnék adni ennek a kezdeményezésnek, mint amikor egy vadászrepülő forszázsra kapcsol. Érdemes egy ilyen ügy mellett kiállni, ezért szervezzük azokat a tudományos konferenciákat is, amelyeken kiváló szakemberek, tudósok, egyetemi vezetők, kutatók tartanak előadást, számolnak be az űrkutatáshoz kapcsolódó munkáikról és eredményeikről. Igény van ezekre a találkozásokra, egyeztetésekre és beszámolókra, és ebben fontos szerepet vállal a MŰTE, s veszi ki a részét az ismeretterjesztésből.

Fotó: Farkas Bertalan (középen) sokat segített Kapu Tibor (jobbra) felkészítésében (balra a tartalék űrhajós: Cserényi Gyula)

Forrás: HUNOR-program / Axiom Space

Nyéki Zsolt